Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy csókká szelídült erotikus álom

Megszülettem testet adva egy vágynak.
Értelmet, szépséget a hétköznapi imáknak.
A lét akkor még örök lehetett, az élet szép.
Bennem lágy dallamok - egy hanggá olvadt
kánonok - hirdették az örök harmóniát.
Megtanultam életem véges, de a semmi,
az maga, az örökké valóság.
Születés, temetés, öröm, bánat és vágy,
a minden titkok titkát kutató akarat,
a jobbat és örök szerelmet álmodó,
minden ízében sebezhető torzó maradt.
A sosem volt vad erotikus álom, mára
csókká szelídült vággyá kopott.
Csak egy ölelés testetlen valósága,
az álmok álma, csendesen becsapott.
Már nincsenek szívemben dalok,
nem pengetik a húrokat láthatatlan kezek.
A vershez zene kell, érzékeny dallamok,
de elpattant húrokon minden dal halott..............

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.